Hírek

A szolgáltatási minőség sokszínűsége győzedelmeskedik:
Ausztria legügyfél-orientáltabb szolgáltatói

Köln – első alkalommal választották meg egy verseny keretében a legügyfél-orientáltabb osztrák szolgáltatókat Münchenben. A Bank Austriának sikerült felülkerekedni ezzel megnyerve az első helyet.

A második helyen a zenei óriás, Universal végzett. A harmadik helyen követi őt a T-Moblie hálózata. Ez a végeredménye a „Ausztria legügyfél-orientáltabb szolgáltatója 2011-ben” versenynek, melyet egyebek mellett a St.Galleni Egyetem és a Die Presse együttműködésében hirdettek meg. Több mint 20 ausztriai szolgáltatással foglalkozó cég vállalkozott ügyfélszolgálatának átfogó vizsgálatára, amelyből a 10 legjobbat választották ki.

A meghirdetett verseny különböző méretű és különböző területen szolgáltató cégeknek adott lehetőséget, hogy a St.Galleni Egyetem által felállított ún. 7-K-modell vizsgálata alá vessék szolgáltatásukat (7-K-modell: Kundenorientierung – ügyfél-orientáltság, Konfiguration – a piaci szolgáltatások összehangolása az Ügyfelek igényeivel, kommunikáció, kereskedelem, kompetencia, kooperáció, kontrol).

„A versenyből egy dolog mindenekelőtt világosan megmutatkozik: a kreativitás, a szolgáltatók
sokszínűsége, az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások javítása és új értékek fejlesztése - feltűnő”, összegzi az eredményt Dr. Oliver Gaedeke a ServiceRating GmbH vezetője.

Az elnyert díjak mellett a verseny megadta a résztvevőknek azt az egyedülálló lehetőséget, hogy szolgáltatási stratégiájuk és ügyfeleik tapasztalatai szempontjából ágazatokat átfogó összehasonlítást kapjanak, valamint ezzel összefüggésben megismerjék a legjobb megoldásokat is. „Az átfogó összegzés lehetőséget nyújt a TOP- menedzsment-szintű tapasztalatcserére, valamint minden résztvevő számára egy egyszeri oktatási platformot nyújt, amelyet saját piaci- és szolgáltatói stratégiájuk fejlesztésére használhatnak”, magyarázza Prof. Dr. Peter Maas, a St.Galleni Egyetem Biztosítási üzletági karának professzora.

Háttér információk: az I.VW kutatóintézet, a St.Galleni Egyetem, a Service Rating GmbH és a Die Presse Ausztria 3000 nagy szolgáltató cégét hívta meg a „Ausztria legügyfél-orientáltabb szolgáltatója 2011-ben” versenyen való részvételre. A legjobb 50 szolgáltatót választották ki és díjazták. A cégeket az ügyfél-orientáltság szempontjából 7 elv szerint értékelték. A legjobbakat helyszíni auditnak vetették alá. Németországban ez sorban a hatodik ilyen jellegű megmérettetés volt.

Ausztria 10 legügyfél-orientáltabb szolgáltatói:

1. Bank Austria
2. Universal
3. T-Mobile
4. Stiegl
5. Hofmann Personal
6. Kapsch
7. UPC
8. Leiner
9. AWD
10. OMV

***

Mi lesz veled, nyugdíj?

A mai Magyarországon mindenki számára fontos kérdés: Mi lesz a nyugdíjammal? Lesz-e nyugdíj? Ha lesz, mekkora összegű?

Minden – bulvár is és szakmai – napi sajtóban címlapon szerepelnek a nyugdíjjal kapcsolatos cikkek. Érzékenyen érinti a lakosságot a magán-nyugdíjpénztárakba történő befizetések felfüggesztése, és az állami nyugdíjkifizetések körüli viták kiéleződése.

A nyugdíjjárulék szolgáltatás körüli vita nem magyarországi jelenség. Egész Európát foglalkoztatja ez a kérdés. Az Unió tagállamainak kormányai számára ez komoly kihívást jelent.

Miből ered ez a probléma?

A legfőbb ok az évek során kialakult demográfiai helyzet. Az európai társadalom öregszik, kevés gyermek születik, az átlagéletkor kitolódik, az aktív keresőképes réteg szűkül.

Magyarországon pár százezer ember az, aki a tényleges keresete után fizeti meg a nyugdíjjárulékot. Magas a vállalkozásokban foglalkoztatottak száma, akik minimálbéren, vagy kicsivel afölött vannak bejelentve. Tudjuk, hogy a minimálbér járadéktartalma csekély. Magas a rokkantnyugdíjasok és a munkanélküliek száma, akiknek a járadékát szintén az aktív keresők járadékából kell megfizetni. Számítások szerint 2020-2025-re 1 aktív dolgozóra 1 nyugdíjas jut. Emiatt felmerül a kérdés, miből lesz finanszírozható a nyugdíjjáradék, és ha lesz járadékfizetés, akkor ennek mekkora lesz a mértéke.

1998 óta vannak magánnyugdíjpénztárak Magyarországon. A pályakezdők részére kötelező volt belépni, és az akkor 40 évnél fiatalabb aktív keresők beléphettek a magánnyugdíjpénztárba. Itt gyűjtötték azt a pénzt, amely felett úgy tudták, ők rendelkeznek. A nyugdíjpénztári befektetéseket a pénztár különféle kockázatú befektetésekben helyezte el. A 2008-ban kitört gazdasági válságban a nyugdíjpénztári befektetések is veszteséget könyveltek el, de a 2009-es és 2010-es évben már pozitív előjelű hozamokról számoltak be.

A 2010. november 1-vel életbe lépett kormányrendelet a négypilléres nyugdíjrendszert 3 pilléressé alakította. Ebben az egyik pillér az öngondoskodás. Ez független a politikai és gazdasági döntésektől. Az így, ebben a megtakarításban elhelyezett tőke és kamat, vagy hozam felett az egyén rendelkezik, azt egyéni számláján vezetik, és a szerződés feltételeit is ismeri.

A mindenkori kormánynak is érdeke, hogy az aktív keresők megtakarítsanak, mert ebből a bevétel tervezhető. A 2011. január elsejétől hatályos adójogszabályok alapján a lakosság kb. 3/4 részének növekedni fog a nettó jövedelme. Ezt a likvid pénzeszközt, melyet a nyugdíj-előtakarékosságra kell szánni, az állam az adók mérséklésével, ezáltal a nettó jövedelem emelkedésével biztosítja.

Fontos, eldöntendő kérdés, hogy nyugdíjas korunkban miből fogunk élni. Mekkora az a tőke, melyet tartalékolni kell, hogy a nyugdíj és a szükséges tőke közötti különbözetet finanszírozzuk. Ezen tőke felépítéséhez szükséges az egyéni előgondoskodás. Ebben tud a pénzügyi tervező jó megoldásokkal, személyre szabott stratégiával segíteni.

***

Minden kérdésre van válasz! Válság idején különösen fontos, hogy a valódi kérdéseket tegyük fel!

A válság egyik legnagyobb tanulsága, hogy a határtalan kapzsiság helyett több mértékletességre lesz szükség. A lényegre figyeljünk. A kevesebb több. De minek kell ahhoz történnie, hogy a kevesebből több legyen?

"A legrosszabb már mögöttünk van", állandóan ezt látjuk és halljuk a médiában. De tényleg így van ez? Túl vagyunk már a válság mélypontján? Innentől már csak felfelé megy? Miközben már a fellendüléssel vagyunk elfoglalva, lehet, hogy a válság ismét újult erővel lecsap? További munkahelyeket építenek le és még több rugalmasságot követelnek. A probléma csak az, hogy egész generációk nincsenek ezekre a fejleményekre felkészülve. A mi iparágunk, a pénzügyi tanácsadás számára a válság egy egészséges megtisztulást eredményezett.

Vajon milyen következményei lesznek a pénzügyi válságnak a jövőre nézve? Elég bölcsek leszünk, hogy levonjuk a tanulságokat? Sikerül a hatalomvágyat, kapzsiságot kordában tartani? Mivel hiányzik a meggyőződés, hogy a felelősök felmérték és belátták a következményeket, természetes, hogy a G20-ak új banki szabályozást szeretnének. A szabályozás természetesen fontos. Nincs egyetlen sportág sem, amely szabályok nélkül működik. Megfelelő szabályok nélkül minden egyes futballmérkőzés csatamezővé válna. Ugyanakkor igaz: csak annyi szabályozás, amennyi szükséges. A megfelelő arányok megtalálása jelenti itt a művészetet. A túl sok korlátoz, a túl kevés engedi a vadhajtásokat.

„Ismét növekedésre van szükségünk!“, jelentik ki magabiztosan az újraválasztott kormányok. E mögött a jól ismert automatizmus van: minél többet és minél gyorsabban. Európában minden erre van programozva. A múltban ez a beállítódás vezetett a súlyos következményekkel járó kapzsisághoz: mindig többet és kevesebb pénzért. A termelés kihelyezése a feltörekvő országokba, hogy minél olcsóbban fogyaszthassunk. Ötcsillagos hotelban lakni, de csak kettőért fizetni. "Ki kell használni", mindenhol ezt halljuk. Többet kapni, mint adni. Ez a jövőben nem fog működni.

Növekedés, de vajon hova? Több élelmiszert fogyasztunk, mint amennyire szükségünk lenne. Több ruhát állítunk elő, mint amennyit fel tudunk venni. Sokkal mobilabbak vagyunk, mint korábban bármikor. Kényelmes lakásaink vannak, de boldogabbak vagyunk-e bennük? A bárányhúst Új-Zélandról kapjuk, és olasz ásványvizet iszunk. Valóban azt jelenti az életminőség, hogy minden nap többet fogyasztunk? Sokat fogyasztunk, de keveset teszünk magunkévá. A gyomor tele van, de kevés benne a tápérték. Mahatma Gandhi jegyezte meg egyszer: "Csak olyan dolgoktól leszünk gazdagabbak, amelyek után nem vágyakozunk".

A kérdés csak az, hova vezet a növekedés. Mennyiségi vagy minőségi változás ez? A felszín lesz nagyobb, vagy a mélység? Több felszínes tudás, vagy több mélyreható változás? Nem a kisebb növekedés, hanem a tartalmasabb növekedés a cél. Nem a lemondás, hanem a minőség. Nem az a lényeg, mennyi időt töltünk valamivel, hanem az, hogy milyen intenzitással tesszük. Nézetem szerint a minőségi növekedés a dolgok egyszerűsítésében és nemesebbé tételében rejlik. Nézzen csak be egyszer a szellemi ruhatárába, hogy mennyi minden van ott, amiket nem is tud felhasználni. Az évek során sok minden felhalmozódott, ami alapjában véve egyáltalán nem segít tovább. Az egyik ilyen mítosz a határtalan növekedésbe vetett hit. A határtalan növekedéshez határtalan erőforrások szükségesek. Az erőforrások azonban egyre szűkösebbek. Az olajfelhasználás 1990 óta 25%-kal növekedett. A gázfelhasználás 50%-kal. A vízfogyasztás 1950 óta megduplázódott. A Föld erőforrásai azonban lassan kimerülnek. Sok ember is időközben ugyanígy eljut személyes erőforrásai határához. Ismerje fel és változtasson! Koncentráljon kevesebb, de lényeges dolgokra! Mutasson fel egy újfajta gondolkodást és cselekvést. Lomtalanítsa szellemi ruhatárát, és tegyen azért, hogy a kevesebből több legyen.

***